P.R.A. 003 álmatlanság

A vasárnap szomorú, az óráim az álmatlanság Szerettem az árnyakat, amelyekkel együtt élek, végtelenek A kis fehér virágok soha nem ébresztenek fel Ahová a szomorúság halottaskocsija vitt Az angyaloknak esze ágában sincs visszahozni téged Mérgesek lennének, ha arra gondolnék, hogy találkozzunk? Szomorú vasárnap A vasárnap szomorú, mert az egészet az árnyékban töltöm A szívem és én úgy döntöttünk, hogy véget vetünk mindennek Hamarosan gyertyák és szomorú imák lesznek, tudom Senki ne sírjon, tudassa velük, hogy szívesen megyek A halál nem álom, a halálban simogatlak Lelkem utolsó leheletével megáldalak Szomorú vasárnap Álmodtam, csak álmodtam Felébredek, és a szívem mélyén alszol, itt talállak Drágám, remélem, az álmom soha nem kísért A szívem azt mondja, mennyire szerettelek Szomorú vasárnap Szomorú vasárnap